Nem is tudom hogy kezdjem, nem akarok nagyon siránkozni, de nemigen tudom a történteket vidáman, pláne nem viccesen leírni.
Péntek délelőtt Lara szólt, hogy fáj neki, ha pisil. Aki ismer az tudja -mostmár az is, aki csak olvas- hogy általában a legkisebb panasznak is utánajárok és soha nem bagatellizálom el a dolgot, ha valamelyik lányon betegség jelét látom, vagy fájdalomra panaszkodik. Most is azonnal telefonáltam a doktornéninek és meg is beszéltünk egy pár órával későbbi időpontot, addig is gyűjtöttük a vizeletet. Rossz előérzet nélkül sétáltunk el a rendelőig a lányokkal. Egy tesztcsík sajnos azonnal lefelé görbítette a számat, vért találtak Lara vizeletében. Apa csapot-papot otthagyott és rohant haza, indultunk a Heim-be, a sürgősségire. Ott vettek néhány kémcső vizeletet és vártunk a sorunkra. Bent alapos vizsgálat következett, közben meg is lett a vizelet eredménye, genny is ürül. Láztalanságának köszönhetően hazaengedtek és visszarendeltek másnap reggelre ultrahangra (este már nem volt) azzal, hogyha ott mindent rendben találnak kapunk gyógyszert és otthon kúrálhatjuk a bajt.
Szombat
Pontosan érkeztünk a kórházba, s vártuk a vizsgálatot. Kiderült, hogy nem is számítottak ránk, be sem volt kapcsolva a gép, ugyanis épp valami konferenciára készülődtek sokan.
Azért persze bekapcsolták a gépet, idegölő percek következtek. Már vagy 10 perce ultrahangozták mikor is mondta az orvos, hogy a veséi épek. Huhh. Nagy kő esett le a szívemről. Az öröm azonban nem tartott tovább fél percnél. Ennyi idő kellett míg eljutott a műszer a medencéig. Mindkettő gyulladt. Leírták a számokat. Kimentünk, Lara az ölembe dőlt és meg hang nélkül bőgtem. Éreztem, hogy mi fog következni. Visszamentünk a sűrgősségire, közölték amit már tudtam. Hólyaggyulladás, vesemedence gyulladás, maradunk.
Utóbbi súlyos betegség, s fel sem tudtam fogni, hogy jutottunk el fél nap alatt ilyen szintre. Érthetetlen, láz és mindenféle egyéb tipikus jel nélkül. A legrosszabb amire otthon gondoltam, az a húgyúti fertőzés volt.
Gastroenterológia és Nephrológiai osztályra kerültünk. A kezelőből kiküldtek(első meglepődés), hiába akartam mellette maradni, nem lehetett. Branült ültettek be a kézfejébe, aztán kijött és hosszasan vígasztaltam. Négyágyas szobába kerültünk. Naponta háromszor kapta vénásan az antibiotikumot. Mindent írni kellett amit megevett, megivott és mérni kellett azt is mennyit pisil. Naponta vettek tőle steril vizeletet is, kémcsőbe, amit folyamatosan néztek mikroszkóppal. Lara végig példamutatóan viselkedett. Tűrt mindent, csak néha volt türelmetlen. Éjszaka viszont sokat sírt, hogy menjünk haza. Minden nap hajnali 5 és 1/2 6 körül ébresztettek súlyt és hőt mérni, pisilni. Ááá, ezt nem lehet megszokni. Az ember szinte tántorog.. A viziteken nem maradhattam benn(második meglepődés). A kórházi kosztot nem ette, kivétel talán 2 leves, amit azért evett meg, hogy "hazajöhessünk". Igyekeztem dönteni bele a sok folyadékot, s némi ételt is. A hét közepétől a vénás cuccot napi kettőre csökkentették. S ezzel kb egyidőben az osztály megtelt, így már nem volt ágyam, négylábú, támla nélküli széken aludtam. Az ágyra mellé nem feküdhettem fel. Fejemet az ágy szélére hajtva törtem "ketté" a derekam 3 napig. Az utolsó két nap ismét ágyhoz jutottam, s hihetetlen, de örültem, hogy fizethetek éjszakánként 3000 forintot az ott alvásért (...). Igaz, van anyaotthon az alagsorban, de a múltkori történések után és ott látott helyzeteket látva is tudtam, ha állva kell aludnom sem hagyom egyedül Larát egy pillanatra sem. Az ott tapasztalt negatívumokról nem szeretnék írni, sokáig vissza kell még járnunk... talán ízelítőnek annyi, hogy az egész osztályra -értsd beteg gyerekek, rájuk felügyelő szülők, nagyszülők, s minden látogató- 1 azaz egy darab müködő wc volt. :O Azt hiszem ezt kommentálnom sem kell. Hazajövetelünk előtti nap megjavították a második vécét is. Kár, hogy nem hamarabb. Nyilván ez nem az osztály hibája, hanem a "remek" eü helyzeté, ami kis országunkban van.
A benn töltött napok megélése embert próbáló feladat volt. S nemcsak a saját gyermekem egészségéért való aggodalom miatt, hanem azért is, mert éveket vesz el az ember életéből az, ha maga körül beteg gyermekeket lát. Az enyémből legalábbis elvett. Akkor is morzsoltam a könnyeim, ha idegen picik sírását kellett végighallgatnom. A legkisebb beteg 5 hónapos volt:(
Az első pár nap ostoroztam magam, hogy mit csináltam rosszul, hogy Larának ez lett a baja. Aztán ezt abbahagytam mikor megtudtam hányan fekszenek még benn ugyanezzel. 5, 9, 15 hónapos babák is ugyanezzel szenvedtek benn. Kisfiúk is.
Az ember hamar alkalmazkodik, s gépiesen csinálja amit kell. "Rutinosak" lettünk hamar. Tegnap már tudtam, hogy ma hazajöhetünk. Hihetetlen boldog voltam. Ma mégis beborult újra a világ.
Bárcsak azt írhatnám, hogy ennyivel megúszta Lara. Sajnos nem. A laboreredményei nem támasztják alá az ultrahang által kimutatott vese érintettséget. Egyszerűbben: nem az alsó húgyúti fertőzés terjedt felfelé, más a vesemedence gyulladás kiváltó oka.
Az elsődleges gyanú VUR (vesico-ureteralis reflux). Lényege, hogy a vizelet a húgyhólyagból visszafolyik a húgyvezetékbe is (normálisan ez nem fordul elő).Ennek különböző súlyosságú formái vannak. A legenyhébb esetben csak a húgyvezetékbe terjed, súlyosabb esetben azonban a vesébe is visszakerül a vizelet. Az elváltozás súlyos esetben a húgyvezeték és a vesemedence, vesekelyhek tágulatával jár együtt. Tartós fennállás esetén a VUR súlyosan károsítja a vesét, emellett a felszálló fertőzések, vesemedence gyulladások kialakulását is elősegíti (legtöbbször így derül ki).
Azt, hogy valóban ezzel állunk-e szemben majd csak 1 hónap múlva tudjuk meg biztosan. Addig tart az antibiotikumos kúrája, s utána lesz kontroll ultrahang. Illetve már csak három hét, mert az elsőn már túlesett vénásan. Idegölő várakozás.
S sajnos az alap, hogy eme betegsége után a következő pár évre bérletet váltottunk a nefrológiára. Minden lázas betegségnél vizelet, laborok, s folyamatos visszajárás kezelésre a nefrológiai ambulanciára.
Addig pedig szoktatnom kell szegénykémet az új szabályokhoz. Miszerint nem strandolhat, nem fürödhet kádban a tesóval, meg nagyjából egyedül sem. Úszni sem járhat. S ami a legfájóbb neki : egyelőre el van tiltva az rsg-től is, mert nem szabad terhelni a veséjét. (megütheti, hirtelen ugrások, stb...) Mikor ezt megtudta sírva fakadt. (Mikor nem látta én is, ez volt az egyetlen kikapcsolódása. Sehová máshová nem jár). A hosszú antibés kúrától persze a gyomra és a bélrendszere ki lesz, így arra is ki kell találnom valamit(normaflore, joghurtok, mittudomén).
A feltételezett betegségről egyelőre nem írok többet, nem festem az ördögöt a falra.
De itt és most kijelentem, aki azt hiszi/vallja, hogy a betegségeknek mi magunk vagyunk az okozói(lelki problémák, stb) az higgye el, téved. Egyik pici gyerek sem kíván magának szenvedést, kórházban töltött heteket, hónapokat, sokan szülők nélkül, reménykedve, hogy egyszer csak majd meggyógyulnak...!
A kórházban töltöttem a szülinapomat is.
Soha nem volt még ennyire boldogtalan. 33 lettem, de sokkal öregebbnek érzem magam.
Azt, hogy Lara ennyire jól viselt mindent, míg én teljesen padlóra kerültem csak azzal tudom magyarázni, hogy a lányom sokkal erősebb nálam. Valamint még azzal a mondással is, miszerint egy szülőnek minden duplán fáj. Igaz, sőt. Nem bírom elviselni, ha bármiféle bajuk esik. :((
Ezért aztán remélem, hogy ezentúl már jó hírekkel fogok jelentkezni.
Íme a szabályok:
Íme a szabályok:
